A relé egy automatikus vezérlőeszköz, amelynek kimenete hirtelen megváltozik, amikor a bemenet (elektromos, mágneses, akusztikus, optikai vagy termikus) elér egy bizonyos értéket.
Ha egy elektromágneses relé tekercsére bizonyos feszültséget vagy áramot vezetnek, a tekercs által generált mágneses fluxus áthalad a vasmagból, a járomból, az armatúrából és a működő légrésből álló mágneses áramkörön. A mágneses tér hatására az armatúra a vasmag pólusfelületéhez vonzódik, ezáltal az alaphelyzetben zárt érintkezőket nyitásig, a normál esetben nyitott érintkezőket pedig záráshoz nyomja. Ha a tekercs feszültsége vagy áramerőssége kisebb egy bizonyos értéknél, a mechanikai reakcióerő nagyobb, mint az elektromágneses vonzási erő, az armatúra visszatér kiindulási állapotába, az alaphelyzetben nyitott érintkezők kinyílnak, a normál esetben zárt érintkezők pedig bezáródnak.
Ezért az autóipari relé olyan szerelvénynek tekinthető, amely a tekercsekkel működő vezérlőáramkörből és az érintkezőkkel működő főáramkörből áll. A relé vezérlő áramkörében csak kis üzemi áram van jelen. Ennek az az oka, hogy a működtető kapcsoló érintkezési kapacitása kicsi, és nem használható nagy elektromos igényű terhelések közvetlen szabályozására; be/ki állapota csak a relé érintkezőin keresztül vezérelhető.
A relé egyszerre vezérlő kapcsoló és vezérelt tárgy (működtető). Példaként az üzemanyag-szivattyú reléje az üzemanyag-szivattyú vezérlőkapcsolója. Az üzemanyag-szivattyú relé tekercse azonban csak akkor tud áramkört kialakítani az elektronikus vezérlőegység földelési pontján keresztül, ha az elektronikus vezérlőegységben a meghajtó tranzisztor be van kapcsolva.
